Endi tankol

Na ez egy külön sztorit megér, mert ha kívülről láttam volna magamat, akkor én is elgondolkoztam volna róla, hogy mesterséges intelligenciára utal-e a barna hajam…

Az első ilyen megoldás akkor volt, amikor a Versa-t kellett tankolni vinni, hogy ugye kapjak helyette egy navis, mint utóbb kiderült Chevy-t. Szépen le is hajtottam annál a megállónál, ahol ki volt írva, hogy gas – jelzem, itt kb. minden lehajtónál ki van írva. És Endike beáll tankolni. Az ám, csak előtte nem ártott volna megnézni, melyik oldalon van a nyitó – huh, micsoda szakszavakat használok - , ahol befolyatjuk a benzint. Mákom volt, pont azon a helyen álltam meg, amelyik a közelebb volt a csőhöz.

Na és itt jön az érdekes része, én ugyanis a Bendegúzhoz és elődeihez vagyok szokva, így hívjuk otthon a kicsi kocsinkat, és hát az nem hiperszuper, na, meg nem is mai kakas. De amíg megy és nem hagy ott az út közepén, addig marad. (mellesleg hagyott már ott az út közepén…, de nem én vagyok a döntéshozó ebben a kérdésben) 

Na, de ez a versa kicsit más kategória, értsd 2014-es, vagyis a kulcson központi zár van, villog, ha bezárják, egy gombnyomással ki lehet nyitni a csomagtartót, meg ilyen és ehhez hasonló extrák. A lényeg a lényeg, nem volt olyan kis pöcök a tanksapkánál, amivel ki lehetett volna nyitni a fedelét. Mert én ugye ahhoz vagyok szokva, az ilyen kis manuális megoldáshoz. Míg körülnéztem, nyomkodtam, hogy hátha kicsit be kell nyomni és kipattan, de hát semmi nem történt. Akkor Endi nagy levegőt vesz. Nézzük meg a kormány körül, alatt, mellett. Hát körülbelül harmadik jól megnézésre – igen, rajtam volt a kontaktlencsém – megtaláltam azt a pici gombot, amin egy benzinkút képe volt, tudjátok, amivel otthon is jelzik, ha az van a közelben. Ami kb. így néz ki, mint fent. Csak fekete fehérben.

Na azt megnyomtam, és láss csodát, szezám tárulj… Legalább ezt sem kell többet keresgélni. Akkor ugye még fogalmam sem volt róla, hogy ez hosszú távú együttműködés lesz J Akkor a következő akadály a benzinautomata volt. Ezt én hívom így, még anno 2007-ben láttam, hogy amerikai barátaink hogyan tankolnak ilyennel. Gyorsan bedugják és kihúzzák a kártyájukat, bepötyögnek rajta valamit, tankolnak, enter és vége. Legalábbis az anyósülésről ennyi jött le. Nagy naivan nekiállok, bedugom a kártyát, gyorsan kihúzom, hogy le tudja olvasni – ja mert minden leolvasó máshogy kéri a kártyát, fentről lefelé, mágnescsíkkal felfelé, jobbról balra, csak hogy egyszerű legyen. Erre kér egy 5 számjegyű ZIP kódot. Na, ezzel kezdődtek a bajok. Ugyanis, akármennyire is menő az én American Express kártyám, csak a nevével van baj, ugyanis ha szigorúan vesszük, nem amerikai, ugyanis a magyar királyi ótépé bocsájtotta ki, amivel ugye az a problematika, hogy magyar. Ergo nem tud hozzácsatolni egy amerikai ZIP kódot, ami az itteni irányítószámnak felel meg. Zárójel – itt városon belül is változnak az irányítószámok, akkorák a távolságok, pl. én a 79912 környékén lakom, de ha El Paso-ban kell dolgozni, mert nincs vízuma az embernek, akkor a 79936-os körzetbe kocsikázok át munkába. Zárójel bezárva.

Tehát nem fogadta el a kártyámat, ha meg már ott vagyok, hogy ezt lehet itt használni, akkor miért is ne. Kedvesen utasított a gép, hogy fáradjak a kasszához. Onnan a géppel már nem tudtam mit kezdeni, szóval átálltam egy másik automatához, bementem a kasszához és előadtam történetemet az ott álló úriembernek. De akkor mondjak egy összeget, amit le szeretnék majd tankolni. De mondom, nem tudom, hogy mennyi az annyi, mert – akkor még – halvány lila segédfogalmam sem volt arról, hogy mekkora ennek a drágának a tankja, meg hogy mennyi kell, hogy megint tele legyen. Pláne az egészet gallonban számolva. Mondta, hogy jó, akkor hagyjam itt a kártyát, meg valami igazolványt, tankoljak meg és jöjjek vissza fizetni. Na mondom, csak nem fogja elkeverni, míg kint ügyetlenkedek a csővel, mert akkor nem leszek jó kedvemben. Miután sikeresen kipattintottam a tanksapkát, lecsavartam a fedőt, megtankoltam – direkt rákérdeztem Alfredo-tól, hogy mit eszik a drága – rendes olmózatlant, ja ezt aláhúzza a Word, ólommenteset, ami itt a 86-osnak felel meg. Gallonja kb. 3,19 és 3,45 USD között mozog, infó jelleggel egy gallon kb. 3,78 liter. Hallom, mindenki agytekervényeinek lázas kalkulálását, igen olcsóbb a benzin, nem kicsit. De ez egy olyan államban, ami két dologról volt számomra híres, mielőtt idejöttem, a Dallasról, mint sorozat és ennélfogva az olajkitermelésrő, nem is csoda. Most már másról is az, de ez megint egy külön sztori.

Visszatérve a benzinárakra, van, hogy látsz az út két oldalán két különböző társasághoz tartozó benzinkutat és teljesen más az ár. Na jó, nem sokkal, de a 3,19 és a 3,25 között is azért van különbség, főleg, ha teletankolod a járgányt.

A lényeg a lényeg, hogy megtankoltam, visszamentem a kártyáimért, és kiperkáltam a benzinrevalót jóféle magyar American Express-szel. Ez aztán az oximoron. Mentem vissza kocsit cserélni, ekkor volt az, hogy nincsen még készen. De a következő tankolás már könnyebben ment, főleg, mert amikor ezt a Versa-t leadtam, Alfredo közölte velem, hogy a kellemetlenség miatt ne törődjek a tank állapotával, akár üres tankkal is visszahozhatom, ezért kedd este mitadisten ráérős időmben kocsikáztam kicsit. „Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be” (Pál, 2014) stílusban. Tudom, hogy Belga szám, de én először a Zolitól hallottam, így őt hivatkozom le J. Már csak Kowalsky meg a Vega: Aszfalt és fehér csík c. száma hiányzott a boldogságomhoz, de legközelebbre az is meglesz J. Naplemente, hangosan szól a country a rádióból, azért annak volt egy hangulata.

Másnap reggel persze megkaptam az új Chevy-t, de arról döntöttem úgy, hogy nem ártana lecserélni, ha nem akarom a gatyámat is ráfizetni a benzinre. De ugye már akkor is fogyasztottam belőle, lévén elmentem vele dolgozni. Ott is tankolás volt, de ott a hagyományon, mondhatni oldszkúl stílusban, kis pöcök ki, tanksapka le és bele a benzint. Itt annyira nem kellett keresgélni J. Itt már sajnos nem volt meg az előjogom, hogy annyit fogyasszak belőle, amennyit pici szívem szeretne.

A legfrissebb tankolási élményem pedig a következő, lassan megint kifogy a benzin, ami ugye törvényszerű, ha használja az ember a kocsit, találok egy kutat, ahol 3,19 az ár, beállok – már tudom, hogy melyik oldalra J - lényegtelen, hogy amikor ténylegesen tankolni kell, előre kell járnom, mert rosszul mértem fel a távolságot a tanksapka és a vezeték hossza között, de ilyen apróra nem adunk. Előttem a sorban áll egy fazon, vesz egy karton coke zérót, a kasszás közli vele, hogy nem akarja inkább a nagyobbat venni, az 5,50 helyett 6,49 és valamennyivel több van benne. Itt azért megszólalt a vészcsengő, hogy jó lesz vele vigyázni. Állok a sorban, hogy odaadjam a két kártyát – amex és az igazolvány – az emberkének, amikor közli, hogy akkor mennyit szeretnék tölteni, mondom, dunsztom sincs, tele, de nem tudok összeget mondani. Akkor már kicsit keresgéltem a neten, kiderült, hogy a drága tankja, 10,8 gallonos, az alján lötyögött valami a mérő szerint, ezért másodszorra bemondtam neki 30 dolcsit. Megnéz, kinéz a kocsira – munkából jöttem, relatíve csiniben voltam – let’s make it 40!. Azaz legyen inkább 40, mondom let’s make it 30, kelletlenül, de bepötyögte a számot, lehúztam a kártyát és kész. Hiába, nem mindenkire hat a szerintem állítása szerint Don Juan sármja… Végül 30 dolcsi lett az egészből, amivel jól kalkulálva sikeresen teletöltöttem a tankot J. 

A végére pedig néhány szerintem igencsak hasznos jelzés az utakról, amiket otthon is el tudnék képzelni elrettentésül.

Ha építkeznek valahol, ez a roppant ötletes tábla van kint. Angolul annyit tesz, ha szó szerint fordítjuk, hogy hagyjál már békén minket, de találó, mert a break féket is jelent egyszerre. Meggyőző, frappáns és értelmes J

A másik kettő pedig a „ne igyál, ha vezetsz” elvet szeretné kicsit nyomatékosítani, szerintem sikerrel. A lenti jött velem először szembe fényes nappal, amikor még Milad mellett ültem a taxiban. Nem mintha inni akartam volna, ha vezetek, de ezután sem fog megfordulni a fejemben. Nemes egyszerűséggel: Szórakozni mész ma este? Mi is. Igyál. Vezess. Menj a sittre. Kb. így lehetne lefordítani. Ebből az utolsó 3 mondat gyakran látható más kontextusban is, más reklámban, vagyis inkább azt mondanám, hogy társadalmi célú hirdetésben.