Endi mos...

Tudom, most sokan megmosolyogják a címet, hogy ez akkor most a beetetés-e, vagy merre van a kandikamera. Közlöm, hogy tényleg megér egy misét, vagy ha azt nem is, egy rövidke posztot tutira.

Mert az otthoni mosógépek és az itteniek között ég és föld a különbség, jelezném első rögös tapasztalás után az előbbiek javára. 

Az egész ugye úgy kezdődött, hogy már lakásfeltérképezéskor látszott, hogy van mosókonyha, bizony, külön helység a mosógépnek és a – üljetek le – a szárítógépnek. Mert itt nem divat a kirakom az erkélyre a törölközőt száradni, vagy van szárítóm, ami az otthoni hagyományos értelemben vett „kiteregetem rá a dolgokat” eszköz, ami mindenhol van, még nekem is volt a koliszobában. Itt inkább ahelyett, hogy kiraknák a jó kis sivatagi száraz levegőre száradni a ruhákat, külön gépet működtetnek. De ehhez én kevés vagyok...

De hosszú még az út odáig, amíg száradhatnak a ruhák. Mert elsőre ugye szétválogatom, hogy mit szeretnék mosni – jelzem, ez már megy, még anno egyetem elején megtanultam, mert nem jártam már haza minden hétvégén, ahol Anya megcsinálta az ilyen dolgokat. Szóval sötétet sötéttel, fehéret fehérrel. Ez lenne a két gép... Amiből is a jobb oldali a mosógép.

Na de itt jött a neheze, kinyitom a mosógépet, ez a kép fogad.

Tiszta haszon egy részről, hogy van rajta használati utasítás, hogy az egyedülálló férfiemberek (meg én) is tudják használni, na de kérem, ezek Ámerikában nőttek fel, csak látták Anyukától, hogy hogyan tölti fel a mosógépet mosószerrel? Nekem max az emlékeim lehettek a Reszkessetek betörők 1-ből, amikor a kissrác egyedül mos. Mert, hogy alapjáraton kellene bele mosószer, meg öblítő, ez a nagyon bézik. De hogy az otthoni gépekben, pl, amivel akár a koliban, akár a Ritánál kellett mosni, mindegyikben megvan a helye mindegyiknek. Itt a bal lenti sarokban sikerült egy lyukat találnom, amire egyébként csak annyi van írva, hogy ’liquid bleech only’- nem angolosok kedvéért, csak folyékony fehérítő. Ez ugye nálam a nem megfelelő megnevezés miatt nem fedi az öblítőt, ergo azt oda nem öntöttem bele. Addig még csak eljutottam, hogy a ruha hova kerül…, meg aztán jött az isteni szikra, hát a jobb felső sarokban van ennek egy sorozatszáma, ami azért nem haszontalan ilyen esetekben.

Endi fogja google-et, aki sok esetben nagyon sokat tud segíteni, ha megfelelően használják. Beírja a sorozatszámot és máris köpi ki az elvtárs a használati utasításokat. Ott már csak azt a részt kell megkeresni, hogy mit hova öntünk. Meg is van, kiderült, hogy a mosószer egyenesen a dobba megy. Ámen, fél siker. De mire rájöttem, hogy az öblítő hova megy, google mellett még egy másik segédeszközt is igénybe kellett venni, ami a youtube. Pár kísérlet után kiderült, hogy vannak olyan elvetemült háziurak, akik ezt videóra veszik, amiből ugye én csak profitálni tudok J.

Szóval megvan az oszlop a dob közepén, abba öntik bele az öblítőt. Igen ám, de a képen is látszik, ez volt az alapbeállítás, hogy oda nem tudok semmit sem beleönteni. De használati utasítás is közölte, hogy le lehet csavarni. Próbálgattam, jó régen nem lehetett használva, mert sokadjára sikerült leapplikálni a tetejét. A belseje tök poros volt. Tényleg régen nem használták. De ide csak nem önthetek bele öblítőt, na nem azért mert poros, hanem mert, ha azt teletöltöm, akkor egy egész üveggel belerakhatnék egy szem mosás erejéig. Plusz az utasítás érelmében: töltse meg annyira, amennyit a csomagolás javasol, majd engedje fel vízzel, de ne töltsön közvetlenül a tartóba vizet? És nem én fordítottam félre, de a két mondatrész enyhén nem koherens. Hogyan töltsem fel vízzel, ha közvetlenül nem lehet bele vizet önteni. Ezen a problémán gyorsan túltettem magam, amint kiderült, hogy a kis kupak, amit leszedtem a tetejéről, na az bizony megfordítható és pont belefér az oszlopnak a tetejébe. Na a sokadik youtube videó után kiderült, hogy végülis ebbe megy az öblítő. Felhígítva vízzel, hogy a tetejéig érjen. De a használati utasítás azért azt is a felhasználó lelkére köti, hogy ne töltse túl. Ez tipikusan a „ne rakd a macskát a mikróba, mert nem tesz neki jót” tökéletes esete.

És akkor eljött a vár várt pillanat. Bekapcsoltam a gépet. És amikor elindult, jöttem rá, hogy mi a fenének az amerikaiaknak külön mosókonyha. Mert olyan baromi hangosan mos, hogy egyszerűen nem lehet meglenni  a gép közelében csukott ajtón keresztül sem. Az otthoniak csak akkor kicsit hangosabbak, ha centrifugálnak, de ez akkor még hangosabb.

Mivel úgy döntöttem, hogy bojkottálom a szárítógép használatát, ad 1, mert megszárad magától is az erkélyen, ahova odasüt a nap, ad 2 mert zöldek vagyunk, ad 3 mert állítólag összemennek tőle a ruhák. Na ez utóbbira nem lesz szükségem, tökéletesen jók a ruháim úgy, ahogy jelenleg vannak.

Első kipakoláskor érzékeltem, hogy a barátságunk ezzel a géppel nem a nulláról, hanem a -5-ről indul. Lévén már a beüzemelése is egy órát vett igénybe. Utána pedig az egyik sima fekete topomat úgy elszakította a varrásánál, hogy csak lestem. De mivel van nálam egy rahedli ruha, nagy valószínűséggel ezt a szeánszot kéthetente egyszer kell eljátszani egy fehér és egy fekete körrel.

Szóval kalandos történetem a mosógéppel ezennel lezárult, megint tanultam valamit. És mivel a gép maga General Electric márkájú, úgy érzem, a következő képet is megosztom. Villanykörtét voltam vásárolni a Walmart-ban, ami a helyi tesco-nak felel meg. Leemelek egy dobozzal a polcról, ez olyan ár-érték arányosnak tűnik, illik a foglalatba, mert mint technikai zseni, vittem magammal a kiégett izzót. Azért ez kicsit melengette a szívemet J