Tudjátok, mennyire bélpoklos vagyok, eléggé. Hát
ez azzal a ténnyel sem változott, hogy átkerültem a tengerentúlra. Továbbra is
szeretek enni, mégpedig jó sokat – na a mennyiséggel itt nem lesz gond – és jót
– az már más tészta.
Mellesleg pont kaja előtt írom, látszik is a
szóhasználaton J
Az amerikai kajáról mindenkinek elsőre a mekdönci
ugrik be, valljuk be, joggal, hiszen olyan marketingkampánya van az öreg Ronald
Mc’Donald-nak, hogy csak az nem tudja, hogyan néz ki egy Big Mac, aki a Holdon
nőtt fel. Először azt akartam írni, hogy csak az nem tudja, mi van benne, aki a
Holdon nőtt fel, de átgondolva a mondatot, mi sem lehetünk biztosak benne, hogy
mit tartalmaz…
Itt még nem voltam mekdönciben. Nem is tervezem,
hogy megyek, csak ha nagyon rá fogok fanyalodni, lévén itt a határ közelében
annyi a mexikói étterem és kajálda, hogy keresve sem lehetne többet találni. De
először szeretnék némi figyelmet szentelni az amerikai oldal egyik jeles
képviselőjének, amit gasztronómia hiányának ellenére is jól eltalált az
amerikai nép.
Honnan máshonnan származna ez a dolog, mint
Kelet-Európából, hiszen egész Amerika Európából származik a potom 500 éves
fennállása óta. Ez a dolog pedig a bagel. (ejtsd: bégel) Források szerint a 17.
században készítettek először ilyet az Óhazában, amit aztán zsidó bevándorlók
hoztak be a 19. század végén Kanadába és az USA-ba, ahol annyira mindennapossá
vált a fogyasztása, hogy az 1970-es évektől külön láncok foglalkoznak a
sütéssel és a terjesztéssel.
Így kell elképzelni egy bagel-t. (kép) Plusz a
másik, ami kvázi zsemleként használja a céleszközt.
Ez már a felturbózott verzió, mert alapjáraton
kismillió fajtát lehet venni. Úgy tudnám leírni, hogy olyan az íze, mint a régi
békebeli briósoknak és zsemléknek, amikor még nem vizezték fel azokat. Ez az
egyetlen, amelynél érzem a plank – vagyis sima – bagel-nél, hogy nyoma sincsen
benne a mesterséges édesítőszernek. Mert itt minden kenyérnek megvan a maga
bigmekszendvicsféle kenyér utóíze… szörnyű. Ennek viszont nincs, éppen ezért
sikeresen találtam egy helyet 3 percre tőlem kocsival, ahol minden alkalommal
rekvirálhatok pár bagel-t a reggelihez. Főleg mert ugye nem csak egyféle ízben
van, hanem Gombóc Artúr megfogalmazásában: van chocolate chips-es, áfonyás,
szedres, fahéjas cukros, mazsolás – na ezt nem fogom kóstolni -, ami meglepett,
van teljes kiőrlésű egy csomó tökmaggal meg napraforgómaggal, van sima fahéjas
és még sorolhatnám, de a lényeg a lényeg, lesz mit végigpróbálni J
 |
| Csak kis ízelítő... |
A hab a tortán, hogy ezt általában, ahogy a fenti
képen látszik, úgy szokták felszolgálni, vagy kérheted elvitelre is, hogy jó
vastagon megkenik cream cheese-zel, ami a krémsajt magyar megfelelője. Kívülről
úgy néz ki, mintha tejszínhab lenne, de az állaga sokkal sűrűbb és olyan lágy
sajtos megoldást produkál, amikor frissen sült bagel-lel fogyasztod. Tényleg
éhes lettem…
Szóval ezt nagyon jól tudják csinálni J Amihez még szintén értenek, az a mostanság otthon
is látható frozen yoghurt dolog. Vagyis olyan fagyiszerű, de joghurtalapú
képződmény, amit összeállíthatsz magadnak, rádobsz a tetejére olyan
toppingokat, amiket szeretnél és a végén – legalábbis azon a helyen, ahol én
voltam – lemérik és az alapján fizetsz… Hát egy kicsit megszaladt a csap, mert
itt ugye kapsz egy egyenpapír szerintem levesestányért, és ha kevesebbet kérsz
akkor kicsit nyomod meg a csapot, ha többet, akkor meg szép tornyot is
építhetsz. A lenti remekműben a következő ízek találhatók: mentás csoki,
amolyan After Eight fílingben, mangó, banán, fekete csoki, és ananász.
Toppingokból pedig: mini m&m-s, csokiszórás, színes szórás, mini csokis
kekszek, friss eper és a tetejéről nem maradhat le a tejszínhab, ami a kikevert
megoldás, nem a fújós és a csokiöntet… Ja és így néz ki a hely… van egy olyan
érzésem, hogy hozok ide látogatókat J
Amerikai oldalon nem lehet kihagyni a listából a
hamburgert sem. Mert azt is sikerült kipróbálni egyik ebéd alkalmával, amikor
El Paso-ból kellett dolgoznom, lévén az ottani raktárban nincsen kantin, tehát
mindig fogjuk magunkat és elmegyünk valahova kajálni – egy ilyen kajálás volt a
Mustang-os epizód is. Na most hamburgerezni sikerült eljutni. Az enyém
mediterrán fedőnévre hallgatott, a húsban pesztó volt, meg volt rajta jó sok
feta sajt, uborka, saláta meg paradicsom, megspékelve némi fűszerrel, hogy
scharf legyen. Hát nem hiába mondta a pincérnő, hogy pillanat, hozza a
szalvétákat. Ez mellé jár még a háttérben található kis pléhdobozban - olyanok,
mint a régi éthordók még a szociból, csak a formájuk más, megkockáztatom, mint
egy katonai csajka – található burgonyachips, amit nem hámoznak meg, cserébe
fűszeres, meg olajos, és meg van szórva parmezán sajttal. Újfajta élmény volt,
nem mondhatom, hogy éhes maradtam. J
Másik érdekes élmény, amikor péntekre workshopot
szerveznek, ami elmarad végül, de elfelejtik lemondani a cateringet az USA
oldalon, ezért az megérkezik, és mindenki jóízűen falatozik a salátából, amiben
– nem vicc – száraz, vékonyra szeletelt csokis süti van, és eperdressing-gel öntik
le, na az azért már valami. Plusz szendvicsek, gyümölcssaláta, jeges tea, kis
zacskókban az elmaradhatatlan burgonyachips és desszertnek cookies, ámerikai
módra J
Egyik este pedig fogtuk magunkat és elmentünk
vacsorázni egy eloise nevű helyre. amikor a Reni átküldte az
étteremjavaslatokat, akkor szépen megnéztem a honlapokat, és hát olyan honlapot
még nem láttam, ahol a menü fent van, de nem sikerült az étterem címét
ráapplikálni a felületre. Ez azért nem kicsit volt furcsa. De mivel Reniék
munkába menet minden reggel elmennek mellette, volt pontos címünk. És amiket
ott ettünk, azok így néznek ki J
 |
| Darabos guacamole-t sem ettem még, nekem az eddig mindig krémes volt... |
 |
| Ez Federica curry-s tálja volt, megkóstoltuk, annak ellenére, hogy ez csak a közepes erősségű volt, kiköptük a tüdőnket. |
 |
| Chef's salad, ez volt az én választottam :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése