Na ez lesz az a gondolatmenet, amikor elmesélem,
hogy milyen környezetben zajlik Ámerikában ez a Halloween-nek nevezett esemény.
Mert ez itt hatalmas deal-nek számít, de tényleg.
Az egész ott kezdődik, hogy már 1 hónappal előtte
kapsz a postaládádba egy egész reklámújságot, amiben komolyan csak a gyerek –
és figyelem – felnőtt jelmezek vannak. Igen, mert itt a gyerkőccel együtt a
felnőttek is beöltöznek. Biztos ilyenkor élik ki a bennük rejtőző gyereket, és
kopogtatnak idegen házakba cukorkáért kuncsorogva. Mert minden felnőtt legbelül
mégiscsak egy gyerek. Na ezek valahogy így néznek ki. (Amerika kapitány még mindig király :))
Amikor megvan a megfelelő jelmez, amit megálmodtál
magadnak, akkor el lehet kezdeni gondolkodni a megvalósításon. Első opció a
fenti, elmész egy jó kis (! - szarkazmus) Walmart-ba és megveszed. Meg ugye a
hozzávalókat is, sminkcucc, egyszerűen lemosható, hogy a vámpírjelmez ne örökké
tartson, boszorkánykalap, és persze az elmaradhatatlan édességhalmaz, ha éppen
nem lenne otthon már elég az előző beszerzések alkalmával. Rádióhallgatás
közben volt egy része az adásnak, ami azzal foglalkozott, hogy mennyit költ el
egy átlag amerikai család erre a jeles ünnepre. Hát, amikor közölte az
összeget, akkor hanyatt estem volna, ha nem éppen a kocsiban ülök. Mert ezekért
a fent felsorolt vackokért az amerikaiak képesek átlagosan 70 dolcsit kidobni
az ablakon évente. Kivéve a csokit, az nem vacak…, de az úgysem éri meg a jövő
évet, esetemben pedig a jövő hetet sem. De akkor is 70 dolcsi a jelenlegi árfolyamon
olyan 17 ezer jó magyar valutának felel meg, mert az most annyira „erős”…
Szóval a rádióadás azoknak a spórolós
amerikaiaknak is adott tippeket, hogy hogyan lehet ennél kevesebb lóvéból is
megúszni a Halloween-t. Pl. üljetek össze a haverokkal és cseréljétek ki a
tavalyiakat és még ehhez hasonló bézik trükkök. Még jó, hogy elég sokszor
váltok rádióállomást, ahol mindig zene megy, mert ha ezt kéne hallgatnom egész
nap, tutira a pincében lenne az IQ-m.
És aztán ugye megindultak az irodai mesék arról,
hogy ez hogyan szokott zajlani itt a határvidéken, ahol jó sok mexikói tud
átjárni Jurarez-ből, mert a városon belülre átjöhetnek sima útlevéllel. Arról
is szólt a fáma, hogy iskolabusszal hozzák át a mexikói kiskölyköket ezen az
estén kopogtatni, az összegyűjtött szajrét meg eladják a túloldalon jó pénzért.
Gondolom az akcióban részt vevő gyerekek meg részesedést kapnak. Ez aztán a jól
működő üzleti modell, beszerzési ár bagatell, 90% fölötti haszonkulcs, tudnak
ezek valamit.
Másik mendemonda volt az, hogy ha jönnek a
gyerekek és neadjisten kifogynál a naftából, és már nem tudsz nekik adni, akkor
vigyázni kell velük, mert esetleg mondjuk a kocsid szépen tojásos lesz reggelre.
Nem illik nem otthon lenni ezen az estén. Vagy ha otthon vagy, az ne látszódjon.
És nem ritka a 18-21 éves korosztály sem, aki kopogtat jelmezben.
Ezért mi Federica-val és Martin-nal úgy gondoltuk,
hogy összedobjuk a készleteket és egy helyen fogjuk átvészelni az éjszakát. A
választás rám esett, oké, kicsit jelentkeztem is a melóra, mert a vendégek
jönnek hozzám remek mellékhatása, hogy nekiállok takarítani. Rita is emlegette
mindig, hogy nyugodtan hívjak vendégeket, akkor legalább ki van takarítva és
tényleg. J Szóval
csütörtökön mindent szépen kitakarítottam, vagyis hát kiporszívóztam, meg
rendet raktam, úgy is fogalmazhatnánk, hogy eltettem szem elől… ja és el is
mosogattam J
Természetesen a dekoráció része sem maradhat el a
dolognak. Mert ugye itt mindenki tököt farag. Igen, mindennek van egy első
alkalma, ennek is volt, előző héten összeültünk délután, akkor Federica-nál és
tököt faragtunk. Az előtte, alatta és utána képei következnek.
Úgy érzem, elsőre nem is rossz a végeredmény. De
nem fogok hobbitökész lenni Halloween idejére. Hátulütője, hogy egy hét alatt rendkívüli mértékű
minőségi romlás következik be a tökben és összeplottyad, és penészes lesz,
szóval tényleges dekorációnak nem volt alkalmas, de egy hétig kint volt az
erkélyen.
Ja és a melléktermékből pedig lett a tejszínes curry-s tökleves :)
Szóval az ominózus péntek este megérkezett a társaság, csak így hármasban. A gyerekvárás mellett Herr Effelsberg megkapta feladatnak, hogy ő lesz a filmfelelős. Mégpedig az éjszaka jelentőségére való tekintettel, horrorfilmet fogunk nézni. Életemben nem néztem meg egyet sem, egyszer ezt is el kellett kezdeni. Martin ilyenkor megint Walmart elvttárshoz fordult segítségért, valami potom összegért beszerzett egy DVD-t, amin 3 film volt, mindegyiknek a Halloween-hez volt köze, mert mint kiderült van egy ilyen horrorfilmsorozat a 80-as, 90-es évekből.
Betettük a lejátszóba, megnéztük, hogy Michael Myers hogyan kaszabolja le a szereplőket, míg egypár túl nem élte. Közben megérkezett a pizza, mert hogy éhesek lettünk. A film végeztével még nem akaródzott senkinek sem hazamenni, ezért a másodikat is megnéztük. Na de ennél azért kicsit bonyolultabb volt a dolog, ugyanis a DVD-n csak az a film volt. Martin már elkezdett azon gondolkodni, hogy ez a fogyasztó megtévesztése. Amíg rá nem jöttem, hogy amikor betette a lejátszóba a lemezt, a tetején nem volt semmilyen festés, felirat semmi. Az isteni szikra, te Martin, mi lenne ha megfordítanánk és úgy raknánk be? És nem igazam lett?
A harmadik film után már mindenki kellőképpen elfáradt a nagy öldöklésben, ezért Martin is és Federica is hazafelé vette az irányt.
Felteszem a költői kérdést, mi hiányzik a fenti sztoriból?
Bezony, a gyerekek, akik csokiért és édességért kuncsorognak..., akikre felkészültünk. Mert a pletykák előző évekről, hogy iskolabusszal hozzák át a gyerekhadat a határon. Na hát ha most gondoltok egy számra, megvan? És kivonjátok belőle önmagát, akkor pont annyi gyerek kopogtatott be az ajtón, pedig nem egy olyan környéken lakom, ahol ne lenne gyerek. Még délután találkoztam is kettővel, akik közül az egyik Amerika kapitánynak volt beöltözve. Mondtam is neki, hogy jó jelmez. Megkérdezte, hogy tudom-e, hogy minek öltözött be? Mondom, hogyne tudnám, Amerika kapitány. Visszakérdez a kiscsávó és hogy én minek vagyok beöltözve? - akkor jöttem munkából, pénteki szerkó, nem vittem túlzásba - mondom én nem öltözöm be, de még megtoldottam, hogy felveszem a pizsamámat és akkor én is leszek a pyjama girl. Hát furán nézett rám a kölyök, gondolom, nem ezt a választ várta.
Szóval az egyetlen ember, aki kapott a csokiból az a pizzafutár volt. És ez mind megmaradt. Pár hétre nem lesz csokiproblémám... - persze mindenki magával vitt egy megfelelő mennyiséget :)
A végére még egy érdekesség, bent a raktárban - mert péntekenként az El Paso-i oldalon dolgozunk a raktárban - annyira komolyan vették a dolgot, hogy jelmezversenyt hirdettek. A kedves raktáros kollégák nagy része jelmezben téblábolt egész nap. Az eredmény: 3. helyezett: egy tini nindzsa harciteknőc - vett jelmez, 2. helyezett Hulk maga, emberi formában, de már zölden, 1. helyezett robot - saját kreálmány, papírból és kartonból csinálva, de volt többek között Robin Hood, rab vagy éppen egy doboz pattogatott kukorica. Nem aprózták el. Mivel ebben az időben éppen telefonkonferenciában ültem, sajnos kép nincsen róluk, de bízom a fantáziátokban :)
Másnap vásárolni voltam, nem angolosok kedvéért: "Halloween jelmezeket október 31-e után nem áll módunkban visszavenni." Vajh miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése