Tudom, elég régen nem adtam magamról életjelet, éppen ezért sok mindent kell bepótolni, ami ennek megfelelően sok helyet foglal el. Ergo hosszú lesz :)
Ha hézagos emlékezetem nem csal, akkor ott hagytuk abba, hogy szombat este, Bourbon street utáni séta és indulunk haza, ugyanis a vasárnapot elég hosszúra terveztük, és elég tartalmasra is sikerült :) Reggel olyan 9 óra magasságában indultunk útnak, irány a belváros, vagyis a francia negyed. Amihez egy jó hosszú hídon át vezetett az út. Mellékesen előző nap este is ezen mentünk át, csak akkor nem lehetett normális bizonyítékot szerezni róla, ezért inkább itt mutatom.
A közelebbi az, amin mi megyünk, az, aminek meg csak úgy vége van, na az a régi. Az a régi, amit a Katrina hurrikán ripityára szedett, amikor itt tombolt. A helyiek úgy gondolták, hogy nem érdemes a megmaradt részeket felhasználva a régit újjá építeni, mert ki tudja, mikor nem jön egy hurrikán, ami megint magáévá akarja tenni azt a hidat, ezért azt, amin mi mentünk már egy olyan jó 20 lábbal - ami kb. 6 méternek felel meg - magasabbra építették. Ámerikában nem adnak a kicsire, ez itt is meglátszik.
Amikor beértünk a francia negyedbe, akkor indultunk el reggelit keresni. Barbara javaslatára beignet-t (ejtsd: benyé-t) reggeliztünk. Na már most ezt elméletben, őshonosan a Cafe du Monde nevű helyen lehet enni, ha az eredetit akarod megkóstolni. Ez az a hely, ami konkrétan a nap 24 órájában és a hét minden napján nyitva van azoknak, akik ezt az édességet szeretnék megkóstolni. Barbara még azt is elhintette, hogy ez karácsonykor is így van... Mellesleg a New Orleans-i fiatalság egy átmulatott szombat este után a vasárnap hajnal nem a gyrososnál, hanem a beignet-tesnél kezdi.
Bezony, az meg ott a sor. Úgy gondoltuk, hogy azt nem igazán kellene kivárni, ezért inkább a szomszédos beignet-esnél kezdtük a reggelt. Egy adaghoz itteni szokás szerint 3 darab jár, jól megporcukrozva, mert ahogy a mexikóinak nem ismerik a kicsit csípőset, úgy az amerikaiaknak idegen a kicsit édes. Én még egy jó reggeli limonádét is kértem hozzá, mert miért ne? Néhány életkép a helyről...
"A kávé lehetővé teszi, hogy kikelj az ágyból, a beignet miatt meg is éri."
A kevés hely egyike, ahol csak készpénzt fogadnak el...
A reggeli - megérte, nem voltunk utána éhesek :)
Miután a megfelelő nafta rendelkezésünkre állt a nap folytatásához, átsétáltunk a St. Louis Katedrálishoz. Itt tényleg minden dolog a francia negyedben sétatávolságra van. Ami egyébként Észak-Amerika legrégebbi katedrálisának címét mondhatja magáénak, amit az 1720-as években kezdtek el építeni. Hát igen, Amerikában a réginek kicsit más értelme van, hiszen az egész kontinens sem volt éppen köztudatban Kolombuszig. Egyébként amennyire régi, annyira kicsi is, de az szépen ki van dolgozva.
Ami így néz ki kívülről:
És a bizonyíték, hogy tényleg ott voltunk :)
Miután megnéztük a templomot, szépen bementünk a mellette lévő múzeumba, ahol egyrészt a Katrináról meg általánosságban véve a hurrikánokról lehetett megtudni egy pár "jó, ha tudod" dolgot. De ami még érdekesebb volt, az a Mardi Gras (ejtsd: mardi gra) tárlat ugyanennek a múzeumnak a második emeletén. Mert van egy nap az évben, amikor New Orleans megőrül, ilyenkor a népé az utca, mindenki kivonul ünnepel, felvonulnak a mesés jelmezekbe öltözött emberkék, megválasztják a Mardi Gras királyát és királynőjét. Mivel Louisana alapjáraton arról is ismeretes, hogy kőkatolikus az emberek nagy része - ez mondjuk abból is látszott, hogy az itteni rádiók nagy része katolkus zenét játszik, ahol legalább egyszer benne van a szövegben, hogy Jézus, na ilyenkor ugrottunk Renivel a következő állomásra - ezért ezt is szépen ehhez számolják. Mégpedig Mardi Gras mindig a hamvazó szerda előtti keddre esik, ergo a húsvét határozza meg és onnan kell visszaszámolni. A képekből látszik is, hogy körülbelül ezt hogyan kell elképzelni. Ja és van egy egész team, aki egész évben ezt tervezi és szervezi.
Na ilyen jelmezeket kell elképzelni... ez egészen királynői
Mert úgy adja, hogy Mardi Gras-ra gőzhajóval érkezzünk :)
Meg ilyeneket...
New Orleans színei: sárga, lila és a zöld... a sárga lila összeállítás először a Corvin Plázát juttatta eszembe...
És mert sok ember sokat fogyaszt, jó sok GDP-t termel, biztosítani kell hozzá a megfelelő mellékhelyiséget is. Ami mi más lehetne mint az otthon is jól ismert toitoi.
Azért ez ötletes, bizony a múzeum mellékhelyiségei :)
Azért egy ilyet megnéznék, amikor is meg sem lehet mozdulni a városban, mert mindenki Mardi Gras hangulatban van és kiabál, tapsol, nyakában gyöngyökkel, amik szimpla műanyag gyöngyök, de ezek is hozzátartoznak az életérzéshez. Némely utcában ez annyira a mindennapi élet része, hogy egyszerűen amikor a feldíszített kocsikról a tömegbe dobálják kosárszámra a nyakbavaló gyöngyöket, akkor ugye egy-két ügyes dobás túl jól sikerül, vagyis fennakadnak a fán, hát azokat nem érdemes leszedni, mert ugye jövőre is lesz Mardi Gras.
Természetesen mindenből lehet kapni originál kopit, echte Made in China, a bolhapiacon.
Minek leszedni, jó lesz az jövőre is :)
A múzeumból kifelé jövet pedig ez a kicsi dolog fogadott minket a sarokban.
Mert ha a partiőrség toboroz, azt igazán mindent beleadva teszi...
Ezek után a bolhapiacra vettük az irányt, mert nekem minden vágyam volt, hogy legyen egy olyan utcanévtáblám, amin rajta van a Bourbon street, plusz ott készült a gyöngyös kép, meg tele volt csetreszekkel, meg mütyürökkel, amik foglalják a helyet, gyűjtik a port, de egyszerűen nem lehet őket otthagyni.
Ezek után személy szerint megnéztem az Old U.S. Mint névre keresztelt épületet, kívülről és belülről is, mert itt verték anno az érméket az országban, volt róla szintén egy szép tárlat, plusz az első emeleten jazzkiállítás volt, ami így utólag elgondolva kicsit csalódás volt, mert inkább a fényképekre koncentrált. Konkrétan csak fényképek voltak, de ha már jazz, akkor kérem szépen nem duruzsolhatna a hangszóróból mondjuk egészen véletlenül jazz? Csak egy javaslat. Szóval ez a része annyira nem tetszett, pedig eredetileg ezért akartam oda menni, de a lenti rész, ahol a présgépek voltak, meg a történeti áttekintés, na az remekül sikerült, ahhoz gratulálok a kurátornak.
Az épület kívülről
Mert ez itt mindennapos, hogy az utcán forgatnak. Elméletileg az NCIS egyik része itt fog játszódni...
A nap már elég magasan jár, a folyton mozgó ember pedig megéhezik. Előző nap próbáltuk belesűríteni a programba Johnny Po'Boy szendvicsét, hát nem jött össze, mert ez olyan 8-5-ig nyitva lévő üzlet. Hát vasárnap pont beleesett ebbe az időszakba, amikor a közelben voltunk, szóval csapó kettő. Összejött, csak nem hagytuk el New Orleans-t anélkül, hogy ilyen szendvicset ne ettünk volna.
Herr Tarcsi, köszönöm az ajánlást :)
Szintén nem kis adag, cserébe végre nem édesített a kenyér.
Vigyázz, filmeznek és vontatnak!
A jelzés pedig annyit tesz, hogy
ezen a napon, ettől eddig legyenek olyan kedvesek az esetlegesen parkolni
szándékozók és ne itt parkoljanak, mert itt filmforgatás lesz. Rengetek
filmnek, sorozatnak adott otthont New Orleans, gondoljunk csak a Vámpírnaplók
egyes részeire, vagy éppen A hercegnő és a békára, ami történetesen személyes
kedvencem. Igaz, hogy rajzfilm, de egyszerűen utánozhatatlan.
És ha már a közelben Brad Pittnek
is van egy háza a francia negyedben, plusz Matthew McConaughey meg egyenes idevalósi, valamit csak tud a város. Utóbbi két úriembert gondolom, senkinek sem
kell bemutatni. :)
Na de Johhny-hoz történő eljutást sem egyszerűen oldottuk meg, mert az egyszerű nekünk nem megy. A listán volt még egy echte New Orleans-i villamossal történő utazás is, amilyen jó volt az időzítés, pont úgy és ott végeztünk a majdani pénzverdében, hogy elcsíptünk egy ilyen villamost, ami pár megállóval arrébb a fenti piros-fehért kockás asztalterítős vendéglátópari egység környékén rakott le minket. A jegy pedig pofátlanul olcsó volt, negyed dolcsi per kopf, ami körülbelül a jelenlegi felállás szerint olyan 60 jó magyar forintnak felel meg.
Pózolj villamossal, mert jól áll a piros :)
Még korán sincs vége a hosszú hétvégének, folytatása következik... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése