What happens in Vegas, stays in Vegas...

Day 2

Egy kiadós reggeli után, meg miután sikeresen kinyomtattuk – vagyis megpróbáltuk – a visszaigazoló mailt arról, hogy este mehetünk egy show-ra, nekiláttunk a következő etapnak, ami pedig egy jóféle 3 órás út volt Las Vegas-ig.

Vegas-t Amerika játszóterének is nevezik, nem hiába, ide mindent, de tényleg mindent összezsúfoltak. Ahonnan valamit le lehetett másolni, azt megtették. Legyen az az Eiffel-torony, a Canal Grande  gondolástul, vagy Ceasar’s Palace. De komolyan, amit le lehetett másolni, azt lemásolták. Olvastam olyan pletykákat, hogy volt olyan ámerikai, aki elvolt Vegasban, látta az Eiffel-tornyot és meg volt róla győződve, hogy ennyiből áll Párizs. A szűklátókörűség magasfoka.

De mivel a hidegen kívül megáldott minket az ég jó sok napsütéssel, ezért ilyen képek készültek :)

Monumentális, zseniális, de őszintén bevallom, nekem Vegas túl sok volt, emberből, kaszinóból, hotelből. Például a hely, ahova szobát foglaltam a Strip-en – ez konkrétan a hosszú utca, ahol minden jelentősebb hotel található – azt úgy hívták, hogy Circus Circus, konkrétan így nézett ki kívülről, az első szó, ami eszembe jutott, hogy ez egy ingyencirkusz, csak sokba kerül.

Minden hotelben megvan a saját kis kaszinó, ami úgy van felépítve, hogy nagyon könnyen betalálj, de lehetőleg minél több időt töltsél bent, minél több pénzt költve, veszítve, esetleg néha nyerve.

Ha már Vegas, nem hagyhattuk ki a játékot, mert egyszer jár az ember Vegas-ban. Mellesleg magamtól nem megyek oda még egyszer. Szóval kiválasztottuk a Bellagio-t, mert az Daniel Ocean remek érzékkel rabolta ki az Ocean’s Eleven c. filmben. Parádés szereposztás, remek forgatókönyvvel. Az akkori karácsonyi dekorációról pedig ne is beszéljünk. Itt a Chihuly plafon, amit az előző alkalommal már említettem :)

És itt ültünk le játszani, 7 dollárból csináltam 15-öt, szóval mondhatjuk, hogy pozitívan fejeztem be az estét. Erre az ágazatra triplán igaz, hogy a csúcson kell abbahagyni. Az egyik játék a szokásos félkarú rabló volt, ami most már csak gombbal működik, agy nem kell hozzá, csak nyomni kell a gombot.

A másik már kicsit szofisztikáltabb volt, képzel el egy nagy asztalt bézs színben, rajta számok – és nem, nem a rulettről beszélek, az amúgy is zöld. Külön mögötte egy kerék, amin 1, 2, 5, 10, 20, 40-es számok vannak, minél nagyobbak a számok, annál kevesebbszer. És amire megtetted a kis minimum 2 dolláros tétedet – ezért választottam, mert aprópénzzel is lehetett játszani – és kijött az annyi szorosan fizette vissza a kis tétedet. Én az elején az 1-esre pakolgattam, mivel annak volt a legnagyobb a valószínűsége. De ugye ez csak egyszeresen fizetett…A 40-esből pedig 2 volt csak, ráadásul vagy zöld, vagy sárga, tehát ha raktál is a sárga 40-esre, de a zöld jön ki, akkor is buktad a tétet. Rafkósak ezek a kaszinósok.

Ami pedig külön öröm, az utcán sokféle helyi emberrel lehet találkozni, főleg a beöltözősök igen viccesek :) z a két emberke alant naponta nem kevés pénzt keres - szerintem tisztán - azzal, hogy Transformert játszik :) Még a hangjuk is jóféle géphang :)

És most jönnek a Las Vegas by night képek :) nem spórolnak a villannyal :)

Természetesen a Bellagio-nál megnéztük a szökőkutat is, ami zenél és jó sok vizet köp ki magából. Nem semmi, Andrea Bocelli zenéjére többek között :)

És végül, de nem utolsó sorban a show, amit péntek este néztünk meg. Chris Angel: BeLIEve című showjára vettünk jegyet, nem hiába írják így, mágus a lelkem, mindenféle trükkökkel szórakoztatja a nagyérdeműt. Erről sajnos nem lesznek képek, mert copyright az egész, mert ha kikerül a netre, utána senki nem venné meg rá a jegyet, ami nem éppen két forint. Úgy vagyok vele, hogy egynek tökéletes, ha már eljutsz Vegas-ba, egyet mindenképpen érdemes megnézni, mi pont ezt találtuk. De van még Cirque du Soleil, David Copperfield, Beatles show is, hogy csak a nagyokat említsem.

De szívem csücske lett az M&M's bolt, ilyen színes falat én is akarok... na jó, nem muszáj M&M's-ből :)

A folytatásban következik: amikor megpusziltam Matthew McConaughey-t. Csak, hogy ne maradjon le a szokásos Cliffhanger :)

Karácsonyi kiruccanás - Grand Canyon

Mivel tavaly az volt a jelszó, hogy december kvázi közepén letesszük a tollat, beállítjuk a házonkívülit és meg sem nyitunk semmilyen céges levelezést egészen január 5-ig, ezért úgy gondoltam, hogy ez az időszak tökéletesen megfelel arra, hogy kicsit távolabbra induljak. Vica rendelkezésre állt, idő volt, nem éppen 30 fok, de a kocsiban elviselhető, útitárs akadt, az egyik német gyakornok szintén itt volt karácsonykor, és mivel ő nem volt ilyen szerencsés, hogy december 18-ával elköszönt azzal, hogy búék, hanem csak 1 napot kapott szabadnapnak, ami a december 26. volt. Ezért pontosan 24-28-ig tartó 5 napra terveztem meg a kis kiruccanást. (mert Mexikóban december a 24. és 25. nemzeti ünnep, 26-án bizony dolgozóba kell menni – a szerk.)

Az útiterv: Grand Canyon – Las Vegas – Hoover gát. És nem csak terv lett belőle, hanem meg is valósult :)

Day 1

Szóval az az ominózus 24-e. Amikor mindenki karácsonyi vacsorát csinál, nézi a Reszkessetek betörőket a tévében és eszi a habcsókot, na akkor Endi fogja magát és beül másodmagával a kocsiba és a tél kellős közepén nekivág egy laza 10 órás útnak a Grand Canyon-ig. Mert az úgy adja.

Persze napszemüveg kötelező, mert a vezetéshez nem árt. Úgy is volt tervezve, hogy kényelmesen kisebb – tankolás –, nagyobb – evés – megállókkal eljutunk a szállásunkig. Mivel télen itt is korábban sötétedik, aznapra egy jóféle vacsorán kívül nem is terveztünk mást. Cserébe viszont láttunk havat, mert az mégiscsak elég hegyes vidék, mondhatnánk kanyonos. Amikor karácsony reggelén pedig kikeltem a jó meleg ágyból és elhúztam a függönyt, csak picit vágott fejen a felismerés, hogy itt bizony nem keveset esett az éjjel. Konkrétan így nézett ki a parkoló.

Na ebbe a hidegbe kimenni nem volt kellemes, de ugye a cél szentesíti az eszközt. A cél márpedig a Grand Canyon megnézése volt, nem pedig betúrázása. Ezért jól felöltöztünk, Sebastian-nak kellett az ajándékboltban beszereznie néhány kiegészítőt, mint sapka és kesztyű, mert különben a csontig érő hideg könnyebben hatolt volna csontig. A megnézéshez főleg a park által üzemeltetett buszjáratokat használtuk különböző színekben, mert napközben minden negyed órában jártak – őszintén odafagytunk volna a kilátók korlátjaihoz, ha ezek az időközök nagyobbak lettek volna. Felülsz, mész picit, leszállsz, képeket csinálsz, jön a következő busz és mész a következő kilátóhoz, ez volt aznapra a program. Legalábbis a délelőtti részére.

Képes beszámoló következik.

Az útitárs

Így ezeket végignézve, én mindig ugyanúgy állok, csak a kanyon változik mögöttem :)

Azután délután megcsináltunk egy ilyen ingyenes sétát, ahol jó sok érdekes mendemondát regéltek el a kanyon történetéről, az ott dolgozó emberekről és pl. egy szállodáról, amit a kanyon szélére építették és miért is van az, hogy a szálloda 40+ szobája közül csak 3 épült olyan irányban, hogy az ablakból lehessen látni a kanyont?

Rendkívül egyszerű, azt a 3 szobát ezért hatványozottan magasabb áron lehetett kiadni. Továbbá a tulajnak az volt a célja, hogy a nézőközönség ne belülről csodálja a természeti értékeket, hanem menjen ki, sétáljon, ereszkedjen le a kanyonba ésatöbbi.

Kocsikázásunk alkalmával némi akadályba ütköztünk az úton. A helyi kontingens úgy döntött, hogy nem zebrán megy át az úttesten :)

Ők pedig a turistáknak szánt málhás állatok, ők viszik le a kalandra vágyók cuccait a kanyonba. 

Amikor besötétedett, akkor döntöttünk úgy, hogy most már ideje elhagynunk a területet, mert aznap estére költséghatékonysági okokból már nem a parkban éjszakáztunk, hanem a parkon kívül, egy Williams nevű kisvárosban. Annyira, de annyira filmbeillő helyzet volt, karácsonyeste, minden tele hóval. Mi meg egy motelben ettük a vacsoránkat, amit a helyi egyetlen karácsonykor nyitva tartó gyorsétterméből szereztünk be. Remélem, ez volt az első és utolsó ilyen eset az életemben.

Aznap este még kitaláltuk, hogy milyen show-t fogunk megnézni Las Vegas-ban, és megvettük rá a jegyeket.

One Night in Monaco

Ez volt vasárnap estére betervezve. Mert a Seattle-ben található Four Seasons-ben pont arra a hétvégére rakták az éves céges bulit, amelyik hétvégét mi kinéztük Maggie-vel, hogy felugrom meglátogatni. És az otthoni Staff Party-val ellentétben, itt vihetsz magaddal plusz 1 főt. És itt én voltam a plusz egy.  

Itt témapartikat szerveznek, ebben az évben a kaszinó volt az ötlet. A Four Seasons soha nem aprózza el a körítést, legyen szó vendégekről, vagy akár a személyzetről. Konkrétan berendeztek a bálteremben egy kaszinót, krupiékkal, nyakkendősen. A bejáratnál a következő várt az érkező vendégekre és plusz egy főikre. Persze miután beregisztráltál és a kezedbe nyomtak 500 dolcsit.

hl

Jobb oldalon az nemes egyszerűséggel a szállodaigazgató... Voice delikvenst játszik :)

Persze csak játszós pénzt, mert kellett az életérzés. Ha már a falon, némán ment a Casino Royale, a 007-es szerencsejátékos kalandja és körülötted mindenki koktélruhában, kisestélyiben tolta a zsetont a pirosra, na az azért adta. Én is játszottam, kipróbáltam a black jack-et, egész sokszor sikerült rávernem a krupiéra. Meg a kockázós játékot is, aminél őszintén bevallom, nem sikerült teljesen átjönnie a szabályoknak. Valami olyan rémlik, hogy ha hetest dobsz és a korong ON-on van, vagyis a krupié ezt a dobás előtt off-ról on-ra változtatja, akkor minden, ami tétnek van megrakva, megy a banknak. De nálam gyakorlottabb kaszinóba járók ezt biztosan jobban tudják.

Ja meg persze a vacsora, svédasztalos megoldás, open bar az alkoholmentes részre és fejenként limitált számú italjegyek, mert ez mégiscsak egy vasárnap este volt, amikor gonosz tud lenni az a másnap reggel. De volt a sarokban egy gép is, ahova beülhettél fotókat csináltatni saját magadról vicces megoldásban, a mienk Maggie-vel ilyen lett :)

Meg nálunk nem volt probléma a hétfő reggellel, mert még egy extra csavar is van a sztoriban. Mégpedig az, hogy Maggie még azt is felajánlotta, hogy van még egy függő éjszakája a szállodában, amit a jó munkájáért kapott, amiben benne van a reggeli is. Szóval mi lenne, ha összekötnénk a kellemeset a praktikussal és a Monaco-s este után nem mennénk haza hozzá, hanem bent aludnánk a szállodában, ezt egyszer úgyis fel kell használni és amúgy is két főre szól. Nekem sem kellett kétszer mondani. Komolyan egy éjszaka a Four Seasons-ben, amit eddig mindig csak a back office oldalról láttam, persze, voltam a szobákban megnézni, de hogy alhatsz is benne, használhatod a fürdőszobát, meg élvezheted a kilátást. 

Ja és a tükörben beépített tévé van, ha éppen az esti híradóhoz lenne kedved...

Meg reggel – ha van elég vér a pucádban – akkor le lehet mászni a kinti jakuzziba. Gondolhatjátok, hogy egy ilyen lehetőséget nem hagy ki az ember lánya, persze, hogy volt nálam fürdőruci :)

A hétfői napra maradt a kiadós reggeli és még jóféle séta, meg kimentünk Bainbridge-be komppal. Amikor is a verőfényes napsütésben kint álltunk a komp felső fedélzetén képeket készítve. Itt is megvolt a tűréshatár, amikor azt mondtuk, hogy most már nem érezzük egyes végtagjainkat a hidegtől, szóval inkább beljebb mennénk.