2015. február 8., vasárnap

What happens in Vegas, stays in Vegas...

Day 2

Egy kiadós reggeli után, meg miután sikeresen kinyomtattuk – vagyis megpróbáltuk – a visszaigazoló mailt arról, hogy este mehetünk egy show-ra, nekiláttunk a következő etapnak, ami pedig egy jóféle 3 órás út volt Las Vegas-ig.

Vegas-t Amerika játszóterének is nevezik, nem hiába, ide mindent, de tényleg mindent összezsúfoltak. Ahonnan valamit le lehetett másolni, azt megtették. Legyen az az Eiffel-torony, a Canal Grande  gondolástul, vagy Ceasar’s Palace. De komolyan, amit le lehetett másolni, azt lemásolták. Olvastam olyan pletykákat, hogy volt olyan ámerikai, aki elvolt Vegasban, látta az Eiffel-tornyot és meg volt róla győződve, hogy ennyiből áll Párizs. A szűklátókörűség magasfoka.

De mivel a hidegen kívül megáldott minket az ég jó sok napsütéssel, ezért ilyen képek készültek :)













Monumentális, zseniális, de őszintén bevallom, nekem Vegas túl sok volt, emberből, kaszinóból, hotelből. Például a hely, ahova szobát foglaltam a Strip-en – ez konkrétan a hosszú utca, ahol minden jelentősebb hotel található – azt úgy hívták, hogy Circus Circus, konkrétan így nézett ki kívülről, az első szó, ami eszembe jutott, hogy ez egy ingyencirkusz, csak sokba kerül.




Minden hotelben megvan a saját kis kaszinó, ami úgy van felépítve, hogy nagyon könnyen betalálj, de lehetőleg minél több időt töltsél bent, minél több pénzt költve, veszítve, esetleg néha nyerve.

Ha már Vegas, nem hagyhattuk ki a játékot, mert egyszer jár az ember Vegas-ban. Mellesleg magamtól nem megyek oda még egyszer. Szóval kiválasztottuk a Bellagio-t, mert az Daniel Ocean remek érzékkel rabolta ki az Ocean’s Eleven c. filmben. Parádés szereposztás, remek forgatókönyvvel. Az akkori karácsonyi dekorációról pedig ne is beszéljünk. Itt a Chihuly plafon, amit az előző alkalommal már említettem :)



És itt ültünk le játszani, 7 dollárból csináltam 15-öt, szóval mondhatjuk, hogy pozitívan fejeztem be az estét. Erre az ágazatra triplán igaz, hogy a csúcson kell abbahagyni. Az egyik játék a szokásos félkarú rabló volt, ami most már csak gombbal működik, agy nem kell hozzá, csak nyomni kell a gombot.

A másik már kicsit szofisztikáltabb volt, képzel el egy nagy asztalt bézs színben, rajta számok – és nem, nem a rulettről beszélek, az amúgy is zöld. Külön mögötte egy kerék, amin 1, 2, 5, 10, 20, 40-es számok vannak, minél nagyobbak a számok, annál kevesebbszer. És amire megtetted a kis minimum 2 dolláros tétedet – ezért választottam, mert aprópénzzel is lehetett játszani – és kijött az annyi szorosan fizette vissza a kis tétedet. Én az elején az 1-esre pakolgattam, mivel annak volt a legnagyobb a valószínűsége. De ugye ez csak egyszeresen fizetett…A 40-esből pedig 2 volt csak, ráadásul vagy zöld, vagy sárga, tehát ha raktál is a sárga 40-esre, de a zöld jön ki, akkor is buktad a tétet. Rafkósak ezek a kaszinósok.











Ami pedig külön öröm, az utcán sokféle helyi emberrel lehet találkozni, főleg a beöltözősök igen viccesek :) z a két emberke alant naponta nem kevés pénzt keres - szerintem tisztán - azzal, hogy Transformert játszik :) Még a hangjuk is jóféle géphang :)


És most jönnek a Las Vegas by night képek :) nem spórolnak a villannyal :)










Természetesen a Bellagio-nál megnéztük a szökőkutat is, ami zenél és jó sok vizet köp ki magából. Nem semmi, Andrea Bocelli zenéjére többek között :)






És végül, de nem utolsó sorban a show, amit péntek este néztünk meg. Chris Angel: BeLIEve című showjára vettünk jegyet, nem hiába írják így, mágus a lelkem, mindenféle trükkökkel szórakoztatja a nagyérdeműt. Erről sajnos nem lesznek képek, mert copyright az egész, mert ha kikerül a netre, utána senki nem venné meg rá a jegyet, ami nem éppen két forint. Úgy vagyok vele, hogy egynek tökéletes, ha már eljutsz Vegas-ba, egyet mindenképpen érdemes megnézni, mi pont ezt találtuk. De van még Cirque du Soleil, David Copperfield, Beatles show is, hogy csak a nagyokat említsem.

De szívem csücske lett az M&M's bolt, ilyen színes falat én is akarok... na jó, nem muszáj M&M's-ből :)



A folytatásban következik: amikor megpusziltam Matthew McConaughey-t. Csak, hogy ne maradjon le a szokásos Cliffhanger :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése