If you are going to San Francisco

Na ezt a dalt tutira mindenki ismeri. Ha máshonnan nem, akkor a rádióból, megboldogult Sláger rádióban biztosan lement nem egyszer. De ha éppenséggel nem ugorna be, akkor itt van :)

Mert errefelé is sikerült eljutnom. Igaz, ezt a bejegyzést már itthonról írom, de ez a kalandok mértékéből nem von le semmit sem. 

Mert ugye széles ismeretségeknek köszönhetően, meg a fészbúknak is, Nóri ex-csoporttársnőm az egyetemről éppenséggel errefelé tengeti az életét, a - most már - férjével. San Jose-ban laknak a Szilíciumvölgyben, mert a Gábor a guglinál dolgozik, ilyen hangfelismerő progikat fejleszt, hogy megmondod az okostelódnak, hogy oké google, csináld ezt, ő meg ugrik. És behaltam, mert tényleg működik. Többek között azért is errefelé élnek, mert itthon ilyen szintű technológia és kutatási szint már nincsen meg. 

Szóval itt is összehoztuk a kommunikációs platformot meg a szabadnapokat, és ennek egy februári hétvége lett a vége. De még milyen. :) Egy átszállásos, pár órás repülés után le is szálltam San Jose-ban, leadtam ugye előtte a drótot Nórinak, hogy kb. mikor érkezem, és ő meg volt olyan rendes és várt engem a kijáratnál. Először nem is vett észre, pedig már vagy 2 méterre sem álltunk egymástól és nem volt tömeg. De hát régen is láttuk egymást. 

Ezek után neki a tömegközlekedésnek, mert ugye itt van tömegközlekedés. Először buszoztunk, mert itt bezony a reptérbusz az ingyen és bérmentve igénybe vehető. Majd pedig villamosoztunk. Igazán szép helyen laknak, csúnya nagy úszómedencével. Az még igazi úszóedzésre is használható lenne. Amikor megláttam, akkor mondtam magamban, hogy jól van Endi, hozhattál volna úszószemüveget is. 

Aznap estére már nem terveztünk nagy rohangászást, kicsit beültünk a jacuzziba, mert megérdemeljük :)

És azután bementünk a városba Gáborral találkozni, aki a jól megérdemelt heti utolsó munkanapi jelenlét után várt minket a Nóri által gondosan kiválasztott vendéglátóipari egységben, ahol helyi söröket szolgálnak fel. Nem vettük óvatosra az első estét, mert egyszerre a hely specialitásával kezdtünk, amit úgy kell elképzelni, hogy van egy laminált A4-es lapod, rajta kis körök, alattuk a leírás a sörökről, amiket arra rá fognak tenni, és kérem szépen az így néz ki. 

Előtte:

Ez már csak akkor nézett volna ki még jobban, ha színsorrendben kapjuk egymás mellé. Ennek hiányában "csak" a fogyasztási sorrendet határoztuk meg úgy, hogy a világostól mentünk a sötétig. Volt olyan, amiben megegyeztünk, hogy finom, volt amiben nem sikerült egyet értenünk, de abban egy véleményen voltunk, hogy nem hagyunk maradékot. 

Hasonló volt a helyzet a vacsival is. Dupla burger szalonnával és fokhagymás sült krumplival. Hát ja, ha valamit jól tudnak az amerikaiak, az a burger. Azt valahogy úgy kell elképzelni, mint amit itt láttok :)

Ezzel pontot is tettünk egy dolog hét végére és kezdődjön a másnapi városnézés. Mert szombatra volt betervezve San Francisco, mint olyan. A város egyébként kb. egy órányira van San Jose-től kocsival, ergo tök kényelmes távolság. Reggel neki is iramodtunk és felmentünk a Twin Peaks-re, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a városra, a kikötőre és az öbölre. 

Na azt valahogy így kell elképzelni...

Itt ámultunk, bámultunk egy ideig. Nóriék már kicsit többet látták, de állításuk szerint nem sikerült eddig megunni. Majd pedig elnéztünk a Golden Gate parkba, ahol Nóri csillogtatta kisnövényhatározói tehetségét. Gábor erre csak annyit mondott, hogy neki nem kell kisnövényhatározó, arra ott van a Nóri, majd ő megmondja, hogy milyen virágokat szemlélünk éppen.

Ja és ugye ki nem maradhat a parkban az a rész sem, ahol görkorisok mutogatják meg a világnak (youtube) a tudományukat. Volt arra egy Abraham Lincoln, frakkban, olyan bajusszal, keménykalapban. Csak úgy járta a tripla leszúrt Rittbergereket, hogy csak úgy lestem. Vagyis ez így nem teljesen igaz, de kívülállóként, laikus szemmel ez úgy nézett ki.

És akkor San Francisco jelképe maradt még a nap hátralévő részére, igen a Golden Gate híd. Napfényben, esti fényben, kivilágítva, átsétálva. Alant a képek.

Ja és egy gy készült sem maradhat ki :)

A hídon sétálva pont elment alattunk egy nagy konténerszállító hajó... az azért egy tőzsgyökeres logisztikusnak kihagyhatatlan... Ja meg eszembe jutott a Die Hard 3, ahol Bruce Willis és Samuel L. Jackson egy ilyen hídól majdnem leugrottak, hogy egy ilyen hajóra megérkezzenek :) végül maradtak a kábelnál.

Aztán szombat esti levezetésnek a másnapi programra ráhangolódva adta magát a Szikla című film. Sir Sean Connery, Nicholas Cage, alapmű a 90-es évekből, amivel Jerry Bruckheimer munkásságának követője lettem.

Kis előzetes a másnapból.