endi neki a világnak...: Mert kirándulni jó:) … part 2

Megint pótlásnak nézünk elébe. Mert nagy naivan azt hittem, hogy majd a több mint két hetes szabadságom alatt nekiállok írni. Találtam más elfoglaltságot… de ezekről még később bejegyzés fog születni.

A mai témánk a homok. Gondolom, mindenkit felcsigázott a cím is, ami még anno a 90-es években – amikor még mindannyian fiatalok és bohók voltunk - ment a magyar királyi tévében, mint brazil szappanopera Tonyóval egy mellékszerepben. Ne kérdezzétek, honnan jutott eszembe…

Megint egy kellőképpen napos szombati időtöltést fogok elmesélni, amikor is kiruccantunk a Franklin Mountains State Park-ba. Előző poszt alkalmával már túráztunk erre Martinnal, most egy rendezvényre jöttünk, aminek a fedőneve: Chihuahan Desert Fiesta, vagyis egy amolyan jöjjünk ki a természetbe, ismerjük meg a környéket, az itt élő állatokat, nézzük azték táncot lejtő rikítozó embereket. Szóval ide kinéztünk, és voltak olyan programok is, ahol egy helyi önkéntes segítségével végig lehetett menni különböző útvonalakon, közben magyarázott és körbemutogatott mindent. Ez a helyi vezető itt nem a ranger volt. Lesz olyan is, nem kell aggódni.

Mi egy olyan túrát néztünk ki magunknak, ahol le lehetett menni egy régi bányába. Már nem használják, be is van zárva, kívül esik a fő túraútvonalaktól, de ha szakavatott vezet oda, bizony tényleg ott van. És persze én pont egy ilyen napon veszem fel a sarumat, mert az tökéletesen alkalmas a túrázásra. Na ezt nem terveztem be. És annak ellenére, hogy remekül tudok gyalogolni a sarumban, azért bányászáshoz az mégsem az igazi. De ugye hozott anyagból dolgozik az ember lánya.

Na ezt a fent leírt esetet valahogy így kell elképzelni. A sarut képzeljétek oda, de mivel minden nyáron azt járom rongyosra, ezért nem nehéz :)

Ez pedig a bánya. Kicsit sáros volt, kicsit sötét, szóval „az akkor még ismerkedős fázisban voltunk” telefonommal gyorsan letöltöttem a parkolóban egy zseblámpa app-et és be is kapcsoltam…

Kívülről:

És belülről:

És a hősök egy része, akik megjárták a sarat, vagy mondjam, hogy állták?

És már a végén, amikor is mi Martinnal elhatároztuk, hogy még aznap elautókázunk felfedni a homok titkait.

Elképzelem, ahogy átsuhan a gondolat a fejeteken, hogy mi a fenét is akarok ezzel a szappanoperával.

Ugyanis El Paso közelében – jó ez megint relatív – jó két óra autókázásra van egy nemzeti park, vagyis hivatalos nevén egy National Monument. Megjegyzem, nem ástuk bele magunkat abba a kérdéskörbe, hogy mi a különbség egy National Park, egy State Park és egy National Monument között, mert ez a három nagy parkok esetében merül fel. Tutira valami finanszírozási háttér kell, hogy legyen mögötte, hogy a szövetségi állam vagy Washington pénzeli-e őket. Amolyan mini unesco-t tudok elképzelni, ahol állam bácsi megmondja, mire ad pénzt, mi lesz az amerikai örökség része, és az milyen néven fut ezek után.

A lényeg az, hogy ezt White Sands-nek, vagyis fehér homoknak hívják. Az egész park sok nagyon nagy, nagyon fehér homokdűnéből áll, ami mellesleg annyira fehér és annyira visszatükrözi a napsütést, hogy az úrhajósok tájékozódási pontként használják az űrből, hogy éppen melyik kontinens fölött nem hat rájuk a gravitáció.

Ez a hely mellesleg nincsen messze Alamogordo-tól, ahol van egy rakétatesztelő központ. Ha pedig már megemlítettük az űrutazást, és hogy ezt tájékozódási pontnak is használják, hát előtte még potenciális leszálló is volt, csak amikor egyszer 1982-ben a Columbia űrhajó úgy döntött, hogy nem áll ellen a gravitációnak, és lezuhan, akkor került le ez a hely a lehetséges landolási helyek toplistájának éléről a legvégére, mert utána azt a rengeteg homokot kiszedni a felszerelésből és akármit is hasznosítani, na azt nevezem munkának.

És ezeket mind honnan tudom? Onnan, hogy részt vettünk egy ún. sunset stroll nevű kis eseményen, ami kvázi naplementében sétát jelent, amit mikor máskor, mint naplemente idején csinál egy helyi ranger – na ő tényleg az volt, kalapban, meg khaki egyenruhában, ahogy kell. Ez egy kb. egy órás séta volt, ahol mindenféle érdekes dolgot magyarázott, mint például a fenti eset. De adott egy tippet arra is, hogy hogyan lehet a nap állásából megsaccolni, hogy kb. mennyi idő múlva megy le.

Az út mellett közvetlenül még sok a növényzet, de ahogy egyre beljebb mész, ezek eltűnnek.

Fogod a kezed kinyújtod szemmagasságba magad elé úgy, hogy a tenyered feléd néz, és megnézed, hogy a nap alja a horizonttól hány ujj távolságra van. Ahány ujj, annyiszor kb. 15 perc. Leteszteltük, működik, amolyan más o menos – többé kevésbé spanyolul, alapszótár vezérkifejezése – stílusban.

Egy idő után jobb volt mezítláb, kellemesen hűvös a homok a víz miatt

Még egy másik érdekes dolgot is mondott, azért kellett a dűnék közé szépen sorban bemenni, mert van egy bizonyos baci a homokban, aminek a területére, ha rálépnek hát az nem éli túl. Megértem, de újra benépesíteni azt a területet itt mondjuk csak 2 év, de ugyanez a baci máshol mondjuk ugyanekkora területen 200 év alatt reprodukálja magát. Ne kérdezzétek, milyen baci.

Ami még szintén érdekes, hogy ezek a dűnék mozognak. Na persze nem a szemed előtt, hanem a szél viszi őket arrébb pár cm-rel évente. Sokat nem tudnak mozogni, mert minden dűne tele van vízzel, ami egyben tartja őket, egy tiszta helyen én elkezdtem ásni – nem öltem bacikat – és pár centi után tényleg éreztem a homokon, hogy nedves.

És ami szerintem a legjobb ezen a helyen, hogy annyira kék az ég, annyira fehér a homok, hogy tökéletes helyszíne lenne akármilyen autóreklámnak. Mondjuk elképzelsz egy ilyen környezetben egy haladó cseresznyepiros Q7-est, azért az úgy adja. Q7-es nem volt, piros sem, de kocsi az igen, na nem ilyen céllal persze.

Mivel lement a nap, már sokat nem tudtunk magunkkal kezdeni a parkban, ezért továbbmentünk a légballon fesztiválra. A baj az volt, hogy nagyon, de nagyon reggel repültek, mielőtt még nagyon meleg lett volna, és hát szombaton nem voltunk hajlandóak felkelni hajnali 5-kor, hogy időre odaérjünk, cserébe odaértünk arra az időre, amikor este izzottak. Mert lement a nap és meggyújtva a lángot, na azok a nagy színes ballonok így néznek ki.

Ja és azt is igazán írhatták volna a programajánlóban, hogy kocsikiállítás is lesz, mert akkor mondjuk korábban jövünk, hogy jól meg lehessen nézni a gépcsodákat.

Párat azért még így is el lehetett csípni, de ugye a sötét nem tesz jót a képeknek.