A Bosch menza

Úgy érzem, ez is megér egy külön posztot. Azt úgyis mindenki tudja, mennyire bélpoklos vagyok, nagyon, de nagyon szeretem a hasamat. Azt meg mindenkinek úton útfélen mesélem, hogy a hatvani Bosch menzának párja nincsen. Huh, de szépen rímeltem. És ezt több különböző forrásból is hallottam már megerősítve, nem én vagyok elfogult J

Amikor ide kerültem, akkor abban a hitben voltam, hogy az itteni Bosch menza is valami hasonló rendszerben működik, mint az otthoni, rémlik valami Bosch sztenderd… Csak tájékoztatásképpen, a hatvanit úgy kell elképzelni, hogy támogatott menza, én csak akkor fizettem 1000 forint felett, amikor a leves főétel mellé még megkívántam a tiramisut is. Plusz jön a kis belépőkártyádra minden naptári napra egy melegétel-támogatás, amit lehúznak a pénztárnál, ezzel is csökkentve a kápéban kifizetendő összeget.

Na, a nagy vízen túl nem így működik. Mert a mexikói törvények értelmében a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a munkába járás és az étkeztetés költségét teljes egészében átvállalja. Ezzel is vonzó munkaadóként lehet feltűnni a piacon. Amit a Bosch természetesen meg is tesz. Ergo a menza teljesen ingyenes. Annyit kérsz, amennyi beléd fér. Amikor ezt az első itteni napomon megtudtam, hát kicsit leesett az állam. 

Aztán jött az érem másik oldala, hiába van ingyen, azért mégsem a hatvani menza színvonala, Klári is és Reni is figyelmeztetett, hogy ne azt a nívót várjam. Főleg, mert az utóbbi időben az átlagosnál is rosszabb volt kaja. Annyira, hogy Reni többször is inkább kint evett a kollégáival alternatív helyeken, aminek természetesen már van némi költségfaktora. 

Szóval megvolt az első próba, már amikor első napomon Omegában vártam a Klárit, hogy együtt ebédeljünk, akkor is volt némi meglepődés, már ami nem a kaja minőségére vonatkozott. Hanem a felszolgálásra. Na, itt ezt olyan echte ámerikai jail módra kell elképzelni. Valahogy így...

Ez a jelenet a Watchmen - Az őrzők c. filmből való, ahol Rorschach kerül dutyiba...

Vagyis veszel egy jóféle amerikai börtönös filmet, vagy sorozatot, megnézed, hogy az ottani menzán milyen fémtálcákon adják a kaját és ezt egy az egyben implementálod a Juarez-i Bosch kantinokba csak a műanyag kivitelben. Bizony, az olyan műanyag tálcákon, amikben kisebb nagyobb részek vannak és abba rakják bele az általad kért cuccból a megfelelő mennyiséget, ami lehet grande – nagy – vagy chico – kicsi. Vagy a harmadik megoldás a más – ejtsd mász – vagyis, többet?

És mindezt milyen evőeszközzel? Természetesen műanyaggal. Na ez elég nagy kultúrsokk volt. Főleg, hogy a késsel mindent lehet csinálni, csak vágni nem. Lent a képes bizonyíték, hogy tényleg így néz ki...

Ejtsünk pár szót közelebbről a kaja minőségéről. Ha alapul vesszük, hogy 1 USD a keret per nap per fő, akkor már előre lehet bocsátani, hogy nem egy Four Seasons színvonalú étek kerül a tálcádra. És hát a mennyiség nem minden, mert hiába kapsz jó sokat az alacsony színvonalból, azért az mégsem az igazi. Mivel a mexikóiak állítása szerint az ő konyhájuk a világ egyik leggazdagabb konyhája az étkek számát tekintve, ezért azt lehetne gondolni, hogy minden napra másfajta kaja jut. De ehhez inkább annyit fűznék csak hozzá, hogy a tortilla mindenhez jó, mindenhez adnak is. Csak itt ugye a legfontosabb alapanyag, amit ételkészítéshez használnak, az a kukorica, ergo ez is abból készül. Kicsit elsőre fura íze van, mert nem ahhoz vagy szokva, hanem a lisztből készülthöz, de meg lehet szokni. És természetesen a salsa verde és a salsa rojo, vagyis a zöld és a piros salsaszósz, aminek az erőssége úgy változik ahogy a napok. Egyszer egy csepptől lerohad a nyelved, annyira erős, egyszer meg ha egy egész kanállal magában megeszed, sem vág a földhöz, sőt még repetáznál belőle. Ennek is megvan az előnye, tutira házilag csinálják, nem bolti salsa-t kapsz a börtönös tányérodra.

És ott vannak még az italok is. Mert itt műanyag pohár jár a műanyag tányérhoz és evőeszközhöz, amit megtölthetsz bizonyos érdekes színű italokkal. Na azok a cukros ízesített színes vizek. A szivárvány minden színében. A neonzöld például a lime, ami itt ugye mindenhez dukál. Kajához, salátához, italhoz. Meg ugye a többféle narancssárga, aminek köze sincs a narancsléhez, mert mondjuk mangó, vagy valami egészen más. Egyszer próbáltam ki egyet, és bocsánat a már egyszer elsütött kifejezésért, de tényleg lerohad a szájpadlásod egy korty után.

Egyszer hallottam egy kollégát arról mesélni, hogy Mexikóban isszák a legtöbb kólát a világon. És mivel ilyen közel van az USA és az USA-ban mindenhez, de tényleg mindenhez jeget adnak, ami ugye olvad, ergo hígít, csak úgy érhetsz el ugyanolyan ízhatású kólát, mint amit az európai gyomornak szánnak jég nélkül, hogy megemeled a cukortartalmat.

És akkor felmerül a kérdés, hogy miért hiányzik a normális víz az egyenletből? Mert a csapvizet itt sem ajánlatos meginni. A menzán pedig volt egy időszak, amikor is nem kaptál vizet a műanyag poharadba, mert annyira eldugták. Mire megtaláltad a ballont, addigra persze elfogyott, kértél volna másikat, hát bocsi, nincsen. Persze cukros színes vízből volt 5 féle. Ki érti ezt meg? Vagy csak én akarok túl egészségesen enni?

Szóval más világ, de meg lehet találni benne az ebédrevalót. Mondjuk azért egy jó kis Mama-féle rakott káposztáért elég sokat tudnék fizetni...