A lakás...

Azt hiszem, ideje lesz tematikusan berendezni ezt a kis blogot, különben el fogok veszni a részletekben és nem lesz benne semmilyen szisztéma. Megérkezésem után - meg miután felocsúdtam a meglepetéstől, hogy mennyire nem működik egyik telefonom sem - megtaláltam Renit, aki volt olyan kedves és kijött elém a reptérre. Plusz utána még haza is fuvarozott. Lévén az ő lakása és az enyém csak 5 percre van egymástól. Oké ez amolyan amerikai 5 perc, ergo kocsival, ami magyar lépésekben számolva biciklivel legalább 20 perc lenne nagymamatempóban. 

A lényeg az, hogy meglett a lakás, ahol az elkövetkező 6 hónapot fogom tengetni. Azt kell mondjam, nem kicsit tettek ki magukért. Képes körbevezetés következik. :)

A hangulat, tényleg tiszta toszkán

A konyha, amibe már belaktam magam...

Nappali, az egyik tévével, a kanapé kimondottan kényelmes

American style étkező rész, nem én terítettem meg, így fogadtak.

A szintén már belakott ágy, nem kicsi...

És a gardrób, amit még Carrie Bradshaw is megirigyelne...

Végül, de nem utolsó sorban, a fürdő...

És a végére hagytam a legjobbat, a személyes kedvencemet, amit otthon is be kellene vezetni.

A medence amenity-ként jár a lakáshoz, fúj...

És a bizonyíték, hogy nem a gugliról sikerült beszerezni a képet :)

A képekből is látszik, hogy nem kicsi a létesítmény, és ezt 1 emberre adják 1 szoba 1 fürdő hirdetéssel. Nem hiába akkora az ökológiai lábnyomuk az amerikai elvtársaknak. Hosszú távra nem kellene, az a sok padlószőnyeg, nem lehetne normálisan tisztán tartani. Pláne tekintve a tényt, mennyire imádok takarítani. 

De a színekből is látszik, hogy szépen a világos színek dominálnak, ami még optikailag is nagyítja az amúgy sem kis teret. 

Maga a hely egyébként El Paso nyugati részén, a sok apartmankomplexum egyikében helyezkedik el. Fantázianeve Tuscany at Mesa Hills, és tényleg tiszta toszkán hangulat uralkodik a színekből kiindulva. Ehhez még jön a roppant kellemes időjárás és máris egész nap el tudsz heverészni a medence mellett, ha semmittevős periódusod van. Még ilyenem nem volt, de eddig minden nap elnéztem a medencéhez :) Ha már itt van, ne menjen veszendőbe.

Magát a bejutást egyébként rendkívül szofisztikáltan oldották meg. Kaptam egy pdf-ben egy jó hosszú szerelmes levelet, hogy mit hogyan kell csinálni, mik a kódok ésatöbbi. Amikor Renivel jöttünk péntek este csak a kapukódot nem sikerült ezen megtalálni - pedig rajta volt, tudom, ne is mondjatok semmit... - minden más megvolt. De ugye ilyenkor mit csinálnak a magyar nép lányai, visszatolatnak, és előre engedik a mögöttük álló nem Herbie-t - értsd nem kicsi kocsit :). Na és ezután jött a bejutás a lakásba. Ilyenkor ugyanis már nincsen recepció - mert normál üzemidőben az is van - hanem szerelnek egy kis lakatot a bejárati ajtónak a kilincsére, amihez te megkapod a kódszámot és addig tekergeted a megfelelő pozícióba míg szezám tárulj, ott van a kulcsod, bent a konyhapulton meg vár az egész kulcscsomó a medencetérhez tartozó kulccsal, és feltételezem a mailbox-hoz tartozó kulccsal együtt, mert azok szoktak ilyen picik lenni. Ebből természetesen az elsőhöz már most erős kötődés alakult ki :)

Lepakolva a bőröndöket Renivel még arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy welcome sör mindenképpen dukál, ezért elrobogtunk hozzá és elfogyasztottuk a nedűt. Utána kaptam egy hazafuvart és konkrétan bezuhantam az ágyba, mert már nagyon a végét jártam.